Main points

• Az elmúlt két évtizedben a korrupcióellenes szakpolitikai megközelítések terén az „állam modernizálása” volt az uralkodó paradigma, amely azonban gyakran – bár nem minden esetben – nem tudott tartós kiutat kínálni a rendszerszintű korrupcióból.
• A szakirodalom öt olyan új szakpolitikai megközelítést azonosít, amelyek valamilyen módon eltérnek az uralkodó állammodernizációs paradigmától, és alternatív változáselméletekre épülnek.
• A „közvetett módszereket” hangsúlyozó megközelítés megkérdőjelezi azt az előfeltevést, hogy a közvetlen korrupcióellenes reformok már önmagukban az integritás felé vezető változásokat indítanak el, és azt állítja, hogy a kormányzás és a társadalom mélyebb struktúráinak átalakulása az, amely lehetővé teszi a fenntartható előrehaladást.
• A „lokalizált” megközelítés szerint a korrupcióellenes célokat a helyi viszonyok alapján kell meghatározni, nem pedig a bevetendő korrupcióellenes módszerről előre kialakított elképzelések vagy a donorok preferenciái mentén.
• A „normaerősítés” megközelítés szerint az eredményes korrupcióellenes változások mögött nem a formális intézmények kiépítése áll, hanem azon informális intézmények megléte, amelyek a korrupcióellenességet hatékony társadalmi normaként tartják fenn.
• A „nagy áttörés” (big bang) perspektíva kritikusan viszonyul a fokozatosan foganatosított korrupcióellenes intézkedésekhez, és gyors, átfogó reformokat szorgalmaz a magas korrupciós egyensúlyban megrekedt társadalmak átalakítására.
• A „transznacionális (államközi)” megközelítés hangsúlyozza, hogy egy adott ország korrupciós problémáira adott szakpolitikai választ más államok intézkedéseivel összehangoltan szükséges megtenni. Ez alatt – többek között – a donorállamokban végrehajtott reformok, valamint a korrupt elit elleni politikai nyomásgyakorlás is értendő.